Nyitott, kegyelemmel élő egyház
A székesegyház búcsúján a missziós lelkület fontosságáról beszélt a híveknek Szmutku Róbert nagybányai esperes.
Helyi és zarándok hívekkel telt meg búcsújára a szatmárnémeti székesegyház Urunk mennybemenetelének ünnepén május 30-án. A hagyományosan este hét órától kezdődött búcsúmise főcelebránsa, Schönberger Jenő püspök a bevonulást követően az Ascensio Domini eseményének egész emberiség számára érvényes üzeneteiről beszélt híveinek. Jézus Krisztus ugyanis emberi testével emelkedett a mennyországba, az Atyához, az emberi dimenziót is megjelenítve így azon a helyen, ahová mindannyian eljutni remélünk. „Most arra kérjük őt, hogy emberségében legyen a mi szószólónk mennyei Atyánk trónjánál, hogy mi is a magunk emberségével tudjunk az ő nyomába lépni.”
A szentmise homíliáját Szmutku Róbert nagybányai esperes mondta, a jézusi bátorítással lelkesítve a híveket: „Engedjük meg a mai szép ünnepen, hogy Jézus mondja meg nekünk, hogyan kell élnünk az életet. Ő többször mondta magáról, hogy Ő az élet, János evangéliumában legalább hatszor elismétli 'én vagyok az élet kenyere'. Ha pedig figyelmesen végigolvassuk a mennybemenetelről szóló evangéliumi beszámolókat, vagy akár az Apostolok Cselekedeteit, akkor két fontos üzenettel találkozunk arra vonatkozóan, mit kezdjünk az életünkkel? Jézus missziós parancsot ad tanítványainak, egy olyan feladatot, amelyet az ő dicsőséges visszajöveteléig végezni kell. E küldetés teljesítésében segítségről biztosítja övéit. A küldetés a keresztéggel együtt járó feladat minden ember számára. A mai evangéliumban a búcsúzó Jézus erre hívja tanítványait és bennünket is: az ő nevében Jeruzsálemtől kezdve minden népnek megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni. (…) Milyen akadályai vannak az életünk küldetésszerű megélésének? Első a bezárkózás, bizony, sokszor az az érzésünk, mintha a Pünkösd előtti időben élnénk. Tele vagyunk félelemmel, elzárjuk magunkat más emberek elől, féltjük a kényelmes életünket. Ilyenkor pedig az a veszély áll fenn, hogy nem éljük az életet. A második akadály a felszínesség, vagyis amikor megelégszünk egy minimális keresztény élettel. A harmadik akadály pedig a kegyelem visszautasítása.
Jézus a küldetésünk teljesítéséhez a legnagyobb erőt küldte el, a Szentlelket, akinek segítségével képesek vagyunk vállalni hitünket és élni életünket az ő kegyelmében, minden nehézség ellenére.”
A szentmise végén Hársfalvi Ottó plébános mondott köszönetet a búcsúmisén való szolgálatért és részvételért. A püspök atya a hívekkel együtt imádkozta el a búcsúnyerésért szükséges imákat, a záróáldást követően pedig a hagyományokat megtartva közösen elénekelték a himnuszokat is.
